Kistündér

-Kis pitypangok – sárga tenger,
korai Nap mikor felkel,
fűben látja egy pici lányt,
üldögélve  fa árnyékán….

-Pici keze, apró ujjak,
fürgén kötve fűszállakat,
egymás hátát fonogatják,
napsugarak ragyogtatják…

-Tündérország, te szép világ,
csengő zene Téged kiált,
harmatcseppek csilingelnek,
kis pillangók énekelnek…
Szét tárják a kis szárnyukat,
varázsport így hintják – ontják….

-Sárga pitypang illatozik,
mezőn a fű ringatózik,
kicsi méhek zümögcsélnek,
szép regéket így mesélnek…

-Pici leány – a kis Tündér,
felpattan a réten,
táncra perdül nagyon vígan
s énekel ő szépen…

-Zöld ruhája – tüllből varrva,
hullámzik a szélben,
kis katicák díszítgetik – ragyognak ők éken…

( Ina Szabó- művész költeménye. )

Nagyapa

-A szíve meleg – tekintete lágy,
dolgos kezei és a fájós hát,
az arca kedves és szemei kékek,
pici unokák ragyognak az életében mint
csodás „ékek”…

-Öt unoka csodás gyémánt, szeretik Őt nagyon,
ez az élet ajándéka –  egy igazi vagyon !
Csupa szívben öt kis szoba, mindegyikben egy unoka,
legnagyobbtól – legkisebbig, szeretetben így fürdetik…

-Öt kis kertje – szíve ügye… „kisgyémántok”  viselője,
mindegyiknek neve van és szépséges mint a nap.
Szeretünk  mi Nagyapa, mondogatjuk néked,
pici szívünk – pici szánk, ölelgetünk téged….

-Isten áldja  Nagyapánk kezeid és szíved,
mindennapi áldás így, áradjon rád szépen !
Nem megyek én sehová, itt maradok véled,
hogy a lelked tudja meg, mennyit érsz te nékem…

(Ina Szabó- művész költeménye )

FÜRTÖSKE

Kis leányka nagy fürtökkel, sétálva megy Rengetegben,

kicsi lába pattog járdán, enyhén balra a tó partján.
Piros ruha, piros cipő, Piroskának piros kendő…

Piros kendő a hajában, kis kosárka a jobb karján.
Szedegeti a virágot, így boldogítja a világot…
Gomba, málna, szamóca, ízlik a kis „Bogyóca”…

Halacskák a vízben, csodálgasd meg éppen !
Barna mókus a nagy fán, köszönj néki kis leány !
Kedves Mókus barátom, gyere hozzám hisz nagyon,
szeretlek én tégedet, mogyoróval etetlek …

Tovább megy a kis leány, erdős járdán messze ám,
nyuszi  lép az útjába kis virág a szájában.
Kicsi Nyuszi barátom, simogatlak én nagyon…
Lili vagyok tudod én, szeretlek te édes lény !

Pillangó száll magasban, Lilit nézi ő onnan,

közelebb mer szállni Ő, mert látja a pillangó,
csodás kislány- tündéri, szeretettel van teli !

Rászáll pici kezére, meleg szíve közelébe,

ahol a dobbanás hallatszik és a jóság énekel,

akár egy kis madárka mikor a tojásból felkel…

Arra megy a kis őzike, Lili gyere közelembe,
simogasd meg az arcomat, boldog leszek mindenkorra…
Lili kislány simogatja, szépen szól ő, csacsogva, dallamosan énekelve
mesét mesél Rengetegben…..

Lassan lenyugszik a nap és felragyog a csillag,
holdacska is táncol már a sötét égbolt villan…
Lili kislány elaludt a puha kis mohán, az állatkák betakarták,

hogy ne fázzon Ő ám.

Tündérek és Angyalok őrzik már az álmát, vigyáznak rá az éjjel
hogy puha legyen ágya….
Édes álom rászállt már a kis leány szemére, így alusznak mindannyian

az illatos réten….

 

Ina Szabó művész költeménye.

Pici rózsa- zöld bokor

Pici rózsa- zöld bokor, arra megy egy kis ökör,
kis Ökröcske tarka farka, himbálózik jobbról- balra.
Kicsi kolomp a nyakában, aranyozva, szép ragyogva,
giling-galang, csingilingi, messzi tájban szól a nóta
s szél hordozza szép távolra…

Pici rózsa- zöld bokor, hová lett a kis csokor?
Pici lányka ballag vele, ragyogó a szeretete…
Szeretete virágzik, mit a csokor amelyt visz…

Csupa szív és csupa rózsa, illatozik nagy távolban.
Szél kapja fel s elviszi, anyukáját meglepi.

Ina Szabó művész költeménye.

A hold

-Kijött a fehér hold,
fenn ragyog az égen,
Felhő mögött bujkál ő
és leselkedik éppen…

-Benéz az ablakon,
és látja ő ahogyan,
egy szép leány haját fésüli ottan…

-Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,
masnival átszövi és így díszbe teszi.

-Rózsaszínű masni a vállára lehull,
fehér hálóingje, szépen rásimul…

-Befekszik az ágyba,
díszes – faragottba
a holdfény borítja az arcát
és lelkét is oda adja…

-Becsukódik a lány szeme,
oly szép és barna,
álomba szenderül és a vén Holdacska,
mellé ül …

-Dísz ágyán ülve védi a leányt,
minden mozzanatát, ő így érzi át…

-Simogatja arcát s szájon csókolja,
szerelmes lett a hold – nem tér nyugovóra….

-Azóta a vén hold az eget járja,
lesi a szép leányt,
melynek a szívét oda adta….

( Ina Szabó – művész költeménye )

Csendes vallomás

-Csendben ülve a szobámban,
egy illat hatol tudatomba…
Emlék amely kissé aludt,
a lelkemből újra feljut.

-Kislány korban nagy érzelem,
kicsi leány – nagy szerelmem…
Édesapám édes szíve,
két kék szempár, mindig élve.

-Kis kezeim megölelték,
és a karjai közt örömre lelték,
szívdobbanás megnyugtatott,
az illata elaltatott…

-Kedves szava kényeztetett
és megnyugvásra rendeltetett…
Édesapám szerető lény,
oly erős, éber és hősies mit én.

-Két lélek az ki találkozott,
szeretet az, ami örök….

( Ina Szabó- művész költeménye.)

Hontalan

-Se földem , se anyám, se apám, se nővérem,
se bátyám, senki földje az honnan származom,
senki földje hol létezem…

-Idegen ország vesz engem körül, gyönyörű és mégis oly rideg a szívem az őseim földjére vágyik,
ahol a Duna és  a Tisza találkozik…

-Ő az én földem a szeretet hazám, ahol a levegő is más és a madarak dallama  csakis hozzám száll,
ahol a szívem örömtől dalol…

-A szívem mélyébe a lelkem lényéhez a csodás illatok a vérembe ívódnak,
Ahol a föld fekete és homokos, ahol a termés bőséges és szeretettől édes…

-A hazám ott van ahol a Karácsony ünnepén a „Mennyből az angyal” az otthonokból a földön végig hangzik és a Mennyekbe száll tovább, ahol így hallatszik …

-Magyarország  te drága édes hazám,
utánad epekedik  minden porcikám,
Sóvárog a lelkem te utánad és minden gondolatom
csak tehozzád száll…

-Élek  itt távolban a senki földjén, ahol a szó idegen
és a nemzetek tömege egymáson halmozódik,
ahol az egyik szemem sír a másik könnyezik,
itt a senki földjén, ahol a nap is alig süt
és a hó sem hullik a tél idején,
ahol a gyermekek kacaja nem hallatszik
és a madarak éneke is idegenül szól…

-Édes  Magyarország  te drága hazám a vérem feléd folyik a szívem néked dobog és a lelkem tehozzád száll.
Fogadj szeretettel, meleg öleléssel, mert egy nap visszatérek hozzád és már nem megyek el…

( Ina Szabó – művész költeménye )

Az Angyalfiú

-Egy anya mely egy fiút szült,
egy fiút – Angyalfiút,
a reményhez és fényhez hűt,
tiszta lelkűt s jószívűt,
őrizgette világ előtt remegve és féltve…
A világ előtt ahol a szeretet, hűség és a béke,
bizony ritka s hitvány vendég volt….

-Egy fiúgyermek ki érkezett, fényt s reményt hozott,
édesanyja szíve, örömmel, boldogsággal s szeretettel áradozott …

-Kisfiam te apró lény, ki oly nehezen születtél,
kivel olyannyira megszenvedtem én… a te lágy hangod
hívott vissza a Fényösvényről e világba,
hogyan hagytam volna én, hogy te egyedül oly aprócskán,
nélkülem oly zord világban, oly egyedül éldegélj !

-Kis gesztenye szemeid amikor rám néztek,
az Angyalok országát, láttam én te benned…
Rideg nehéz emberek vettek minket körül,
szeretetben oly sóvár – parancsoló hangú…

-Sehol egy fény – szeretet, mogorvaság hada,
Te voltál a reményem – a lelkem Csillaga !
„Mamam!” szólt a pici szád, a hangod ragyogó,
szeretete árada, az Angyalok földjéről…
-Teltek – múltak a napok, hónapok és évek,
a szárnyaid a rejtett helyre – menedékbe tetted…
Elrejtetted e zord világ elől… hogy ne bántsák a kicsi szíved,
csak az Édesanyád volt az, aki ezt sejtette…

-Zord világban, zord emberek kemények és rosszak,
fájdalmat és bánatot az életedbe hoztak.
Édesanyád, ki gondolta kevés egy fiúnak,
ki napról – napra nagyobb volt, csak jót akarta volna…

-Tévedett hát szegény lény, egy rossz döntést hozott,
a „férjében” reménykedett, ki soha sem jót  hozott…
Reményt várt a férfitől, kit apának nevezik,
hisz minden gyermek, csak ezért születik… !

-Egyszer csak hát az a nap, sötét és fájdalmas,
szörnyűséget hozott, a Fiúcska – Anyja szíve,
betegségbe elfolyt…

-Eggyé vált az Anyja és a Fia lelke,
a szörnyűségek – fájdalom ezt el nem engedte…
Édes fiam, Te drága Lény, maradj itt mellettem,
a szívem – lelkem érted él, hisz ezt el nem vetem…

-Múltak a zord napok, fájdalmas hónapok
és Te drága kisfiam az angyali  szárnyad, újra elő vetted….
Anyai szív  fájdalmasabb mindennél, amikor a kicsi fia,
fénnyé válik örökké…

-Megesküdt hát édesanyja a kicsi fia szíve előtt,
hogy az álmai országába elviszi a testét és ott hagyja majd őt.
Az óriáshegy – Sínai alatt… a piramisok országában,
ringadozó  hideg  tenger, néki altató dalt  így énekel… :
„ Kicsifiam  szeretlek a lelkem mindörökké a tiéd lett,
tiéd lett mindenem, várlak vissza Életem … ! „

-Vissza járt az édes fiú az édesanyja álmába,
a kéz, mely őt megölelte, vízbe szórta búslakodva,
és ott így fürdette….
Édes Fiam – reményem, kérlek jöjj el én nekem,
gyógyítsd az én szívemet – az Anyai lényemet…

( Ina Szabó – művész autobiografikus költeménye )