A hold

-Kijött a fehér hold,
fenn ragyog az égen,
Felhő mögött bujkál ő
és leselkedik éppen…

-Benéz az ablakon,
és látja ő ahogyan,
egy szép leány haját fésüli ottan…

-Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,
masnival átszövi és így díszbe teszi.

-Rózsaszínű masni a vállára lehull,
fehér hálóingje, szépen rásimul…

-Befekszik az ágyba,
díszes – faragottba
a holdfény borítja az arcát
és lelkét is oda adja…

-Becsukódik a lány szeme,
oly szép és barna,
álomba szenderül és a vén Holdacska,
mellé ül …

-Dísz ágyán ülve védi a leányt,
minden mozzanatát, ő így érzi át…

-Simogatja arcát s szájon csókolja,
szerelmes lett a hold – nem tér nyugovóra….

-Azóta a vén hold az eget járja,
lesi a szép leányt,
melynek a szívét oda adta….

( Ina Szabó – művész költeménye )